Visegrád-Telgárthy rét - Spartacus ösvény - Pilisszentlászló - Telgárthy rét

Kedves Olvasó!

 

Ez egy közepesen nehéz túra, csak hordozóval ajánlott. Amennyiben végigjárjuk kalandban, és szépségben egyaránt részünk lesz. Nagy emelkedők nincsenek benne, viszonylag síkban halad az út.

 

Szombatra mindenképpen terveztünk kirándulást. 4 hely is szóba jött, végül emellett döntöttünk. Nagyon izgatta a fantáziánkat a Spartacus ösvény. Már tavasz elején kinéztük magunknak.

Hamar elindultunk otthonról, és már 9 órára a Telgárthy réten voltunk. Ekkor még rajtunk kívül egy család volt ott, akik bográcsozni készültek. Gyors etetés után hátunkra kaptuk a táskát, és Domit hordozóstul és útnak indultunk. Az Ördög-malom étterem előtt a jelző táblán látható piros háromszög felé induljunk, az ne zavarjon meg minket, hogy a fákon zöld+ jelzés van, az a jó irány. 250 m után lesz egy útelágazás. Ott a kisebbik ösvényt kell választani, de egyértelműen jelezve van, hogy az a Spartacus ösvény.

Nem tudom, hogy a táblát elrettentésnek szánták-e, de az út nem okoz különösebb nehézséget.

 

Neki vágtunk az ösvénynek. Maga az ösvény keskenyebb, ezért inkább egymás után célszerű haladni. Időnként egy-egy fa be is van dőlve. Egészen Pilisszentlászlóig a zöld jelzést kell követni.

Az út elején enyhén fölfelé tartunk. Kb. 300 méter után elérünk az első vízmosáshoz, ahol kisebb híd is van. Vízmosások többször is keresztezik az ösvényt, de a legtöbben épp nem volt víz. Időnként viszont az út maga sáros volt, mert előtte sokat esett az eső. Kb. fél órán keresztül mentünk így az erdőben.

Az ösvény ebben a lépcsőben ér véget, és letér egy erdészeti útra. Alig pár perc séta után nagyon kell figyelni, mert az ösvény hirtelen balra leágazik, és azt kell követni. Az út melletti fán zöld nyillal jelölik is.

Folytattuk utunkat. Kezdett megváltozni az erdő jellege, ritkásodott és az aljnövényzet is egyre dúsabb lett. Lassan, de biztosan kiértünk a hegyoldalba. Itt volt utunk első igazán szép szakasza. Engem leginkább egy mediterrán tájra emlékeztetett. A fák közül kilátszó panoráma is megkapó volt.

A szép napos szakasz után megint az erdő sötétebb része következett, vízmosásokkal tarkítva.

Körülbelül a Spartacus ösvény felénél érünk el a Jenő kunyhóhoz (a férjem emlékezetében Janó kunyhó maradt meg). A kunyhó mellett vannak padok, ahol meg lehet pihenni, étkezni. Mivel még csak fél 11 volt, így mi nem álltunk meg, hanem folytattuk a túrát.

Az ösvény a kunyhó mellett folytatódik. Az út a hegyoldalban halad, fentről lelátni a völgybe. Mondtam is a férjemnek, hogy ha nem látnám, hogy zöldellnek a fák olyan, mintha ősz lenne. Minden száraz avaros volt. Több vízfolyáson is áthaladtunk.

A kunyhótól kb fél órát gyalogoltunk, amikor elérkeztünk az ösvény második és egyben legszebb szakaszához. Ezért a látványért érdemes végigjárni a túrát. A hegyekre is gyönyörű a kilátás, de ha hátra nézünk, akkor még a Dunát is láthatjuk. A hegy oldalában érdemes megnézni a sziklákat, van köztük egy, amely egy kis elefántra hasonlít.  Domi is látta milyen szép helyen megyünk, mert bár már nagyon álmos volt, mégsem aludt el, ellenben egyre élénkebb lett. Az út viszont itt elég keskeny, érdemes vigyázni. Ha szembe jönnek velünk olyan helyet keresni, ahol kicsit feljebb lehet húzódni, hogy mindenki elférjen.

Ez a gyönyörű szakasz egy lépcsőben ér véget, és az út folytatódik az erdőben.

Innen egy újabb 20 perc séta volt az erdőben. Azonban egy idő után elektromos kerítés mellett halad utunk. A kerítés túloldalán az aljnövényzetben a férjem egyszer csak meglát egy őzike fejet, de el is tűnik. Ahogy jobban nézzük valóban egy fatönk mellett ott feküdt összekuporodva egy kis őzgida. Sajnos ahhoz messze volt, hogy le is tudjam fényképezni. Ezután még mentünk egy darabig, és a Spartacus ösvény véget is ért. Útközben egyre több kiránduló jött velünk szemben, akik fordítva tették meg az utat. Bár gyanítom, hogy inkább mi mentünk fordítva.

A táblától elindultunk fölfelé. Ez egy kicsit nehezebb szakasz, mint eddig, főleg mert nagy gyökereket, köveket kell kerülni. Szép lassan elértünk egy házat, és innentől kezdve már földes kocsi úton kell végighaladni. A fákat felváltják először a bokros, majd a pusztásabb területek. Erőteljesen tűz a nap is. Pilisszentlászló szélén több helyen láttunk állatokat, amitől az én egy éves kisfiam teljesen bezsongott. Először is egy csacsit láttunk, ami el is kezdett iázni. Még én is meglepődtem. Utána pedig lovakat, és teheneket. Az utóbbiak annyira tetszettek Dominak, hogy örömében elkezdett sikongatni és tapsolni. Természetesen a bocik kicsit megijedtek és arrébb szaladtak, de a fiam annál jobban sikított, és kacagott. Hogy ne ijesztgessük szegény teheneket elindultunk tovább a falu felé. Mire leértünk a falu központjába már pont dél volt, így egy padon ülve ebédeltünk is. Itt újabb élményünk volt. Egy fehér kutya odajött hozzánk, Domi itt is majd kiugrott a bőréből. Apával szépen óvatosan megsimogatták. Utána többször is visszajött még, és a fiam mindig kitörő örömmel, nevetéssel fogadta.

Ebéd után folytattuk a túrát. A falu központjából balra kell folytatnunk az utunkat. A villanyoszlopon jelölik is, hogy a piros jelzés, majd arra található. A kirándulást ugyanis a piros jelzésen folytatjuk egészen a Telgárthy rétig. A falu vége után a betonút átvált földúttá. A falu legszélén az erdőben található egy Zen templom, az ösvény pont ott halad el mellette. Innen kb még egy 10 perc séta és elkezdődik a kirándulás kalandosabb része. Ugyanis a piros jelzés végig halad az Apátkúti völgyön. A völgy bejáratánál rögtön egy híd és azontúl egy pihenő van. Ha ezt tudjuk inkább itt ebédeltünk volna.

Innen egészen a Kaán forrásig, hol a patak mellett, hol a patakon keresztül megy az út. Így egy kicsit izgalmasabbá téve azt. (Eddigre Dominik már tele pocakkal az igazak álmát aludta). Ha nem csak babával, hanem nagyobb gyermekkel jövünk egészen biztosan élvezni fogják az utat. Hiszen mely gyerek ne élvezné a köveken való ugrálást.

A Kaán forrást kb 1 óra alatt érjük el a völgy bejáratától. Itt érdemes egy kicsit pihenni, a forrás vízével kicsit felfrissülni. Nagyon jó, iható vize van.

Gyorsan feltöltöttük a flakont vízzel és mentünk is tovább. Kb. 100 méter után az ösvény kiér egy betonútra, amelyet követve fél óra sétával visszaérünk a Telgárthy-rétre. Míg gyalogoltunk a betonúton egyre több olyan turista jön velünk szembe, akikkel már találkoztunk a Spartacus ösvényen is. Van, aki irigykedve jegyzi meg, hogy de jó nekünk, mert mindjárt a végére érünk. A rét előtt kb 200 méterrel találhatóak a Pisztrángos tavak. Érdemes megnézni. Mikor visszaértünk a rétre teljesen megdöbbentünk, mert már rengetegen vannak, amikor elindultunk még nem volt szinte senki sem.

 

Mi a réten már többször is jártunk, nagyon szeretjük, mert könnyen megközelíthető. Amikor nem volt még hordozónk akkor is jót lehetett sétálni babakocsival. A betonúton el lehet sétálni a Kaán forrásig minden nehézség nélkül. Ha pedig Visegrád felé követjük a piros jelzést a betonúton megnézhetjük az Ördögmalom-vízesést is. Illetve, ha nem babakocsival vagyunk, hanem hordozóval, akkor érdemes felmenni a piros háromszög irányában a Mátyás-bércre. Nagyon szép a kilátás, és gyönyörű rétek vannak arrafelé is. Egy plusz tipp, hogy innen, ha balra indulunk az erdészeti utat követve kb. 200 méter után elérünk egy sorompóhoz. Itt mindenképpen menjünk ki a rétre, mert még a Visegrádi várat is láthatjuk, illetve a Dunát is.

 

Összesen 13,5 km-t tettünk meg. Bár a Spartacus ösvénynél található tábla igyekszik megtántorítani minket, mi egyáltalán nem találtuk nehéznek. Ahol nehezebb szakasz volt, ott kialakítottak lépcsőket, hogy könnyebb legyen a közlekedés. A táj szépsége valóban megéri a túrát. Egyszer mindenképpen érdemes ide ellátogatni.

 

 

Megosztás a facebookon