Kedves Olvasók!  

Ez egy rövid, de annál nehezebb túra. Csak és kizárólag hordozóval ajánlott, és erős fizikum szükséges, annak aki a babát cipeli. 

 

A túra Leányfalui strandról indul. A Gyulai Pál utcán kell követni a piros jelzést felfelé. Aki kocsival megy, az utcán felhajtva egészen az erdei ösvény kezdetéig fel tud hajtani. Mi innen indultunk. 

Kirándulásunkhoz csatlakozott hozzánk a bátyám és családja is. Két gyermekük van egy 8 éves fiú, és egy 11 éves lány.

Miután délbe mindannyian megérkeztünk elindultunk felfelé az erdei ösvényen. A túra egészen Vöröskőig felfelé tart, hol meredeken, hol lankásabban.

 

Szóval miután elindultunk kb 1 km után megérkeztünk a Gyulai Pál pihenőhelyhez. Itt le lehet telepedni egy kicsit. Vannak padok, asztalok, tűzrakóhely és egy forrás is. A forrás vize iható, legalábbis nem volt jelezve, hogy nem szabad inni belőle. Itt mi rögtön meg is álltunk. Miután elmúlt dél a kisfiúnk már éhes volt, meg kellett etetni. Addig a többiek labdáztak, felfedezték a környéket. A padoktól jobbra elindul felfelé egy meredek ösvény, ott felérve egy kisebb dombra érünk, ahol szép kilátás nyílik a környező hegyekre. Lefelé két utat választhatunk innen, vagy a nagyobb aljnövényzetben kicsit kerülünk, vagy a meredek ösvényen vissza. Az unokahúgom az utóbbit választotta, és szimplán lecsúszott. Én inkább kerültem.

 

A piros jelzést követve elindultunk tovább. Kb 200 méter után egy elágazáshoz értünk. Innen többfelé lehet menni. A piros kereszt visszavisz Leányfaluba. Innen indul a piros teli kör is. Új jelzés lehet, mert a térképen nem találtuk meg, hogy hova vezet. Valamint a piros jelzés is, ami visz tovább úti célunk felé. Érdekességként található itt egy nagy fatábla, ami az erdő fohászát írja le.

Kis csoportunk a piros jelzésen haladt tovább. Itt kezdődött az út nehéz szakasza. Kb. egy fél órányi meredek emelkedő. Itt kellett jó kondíció, főleg a férjemnek, mert ő cipelte a fiúnkat.

Fölfelé haladva a költészet napja alkalmából azokon a fákon, amelyen a jelzések vannak elhelyeztek verseket is. Pihenésképpen érdemes ezeket elolvasni.

Kb. fél óra után kicsit lankásodott az út, már nem haladt olyan meredeken felfelé. Újabb 20 perc séta után el is értük úti célunkat, Vöröskőt. Érdemes volt ide felmászni, mert gyönyörű táj fogadott minket. Belátni szinte az egész Dunakanyart, Szentendrei-szigetet.

Az emlékműtől balra indul egy kis ösvény, ami egy eső beállóhoz vezet, ezt is érdemes megnézni. Innen indul a sárga jelzés, ami Tahiba visz le.

Idefent mi megálltunk egy kicsit enni, napozni, pihenni. Domit is hagytuk kicsit mászkálni, hogy kinyújtóztassa tagjait. A felfelé vezető úton ugyanis elaludt. Kis idő után észrevettünk egy csúnya felhőt a Duna másik oldalán, amiből minden jel szerint már szakadt az eső, így azon az úton amelyen feljöttünk elindultunk lefelé. Szerencsére, mert kb 10 perc múlva elkezdett szakadni az eső, és egészen amíg le nem értünk a kocsihoz végig esett. Az egyedüli, aki nem ázott el az a kisfiam volt, mert ráterítettük az esővédőt, mindenki más elázott. Lefelé az úton gyorsabban haladtunk, mint odafelé. Be volt tervezve egy fagyizás (mert éppen a fagyi napja volt), de a nagy eső miatt elmaradt. Legközelebb bepótoljuk.

 

Összességében jó kis kirándulás volt. Kár, hogy a végére kaptunk egy kis esőt. Összesen 6 km-t tettünk meg 4,5 óra alatt. Ebben benne volt két nagyobb pihenő is. Akinek van kedve járja végig az útvonalat. Ha nincs kocsihoz kötve, akkor lehet akár másfelé is menni Vöröskőtől, pl. le Tahiba.

Megosztás a facebookon