Visegrád-Telgárthy rét - Spartacus ösvény - Pilisszentlászló - Telgárthy rét

Kedves Olvasó!

 

Ez egy közepesen nehéz túra, csak hordozóval ajánlott. Amennyiben végigjárjuk kalandban, és szépségben egyaránt részünk lesz. Nagy emelkedők nincsenek benne, viszonylag síkban halad az út.

 

Szombatra mindenképpen terveztünk kirándulást. 4 hely is szóba jött, végül emellett döntöttünk. Nagyon izgatta a fantáziánkat a Spartacus ösvény. Már tavasz elején kinéztük magunknak.

Hamar elindultunk otthonról, és már 9 órára a Telgárthy réten voltunk. Ekkor még rajtunk kívül egy család volt ott, akik bográcsozni készültek. Gyors etetés után hátunkra kaptuk a táskát, és Domit hordozóstul és útnak indultunk. Az Ördög-malom étterem előtt a jelző táblán látható piros háromszög felé induljunk, az ne zavarjon meg minket, hogy a fákon zöld+ jelzés van, az a jó irány. 250 m után lesz egy útelágazás. Ott a kisebbik ösvényt kell választani, de egyértelműen jelezve van, hogy az a Spartacus ösvény.

Nem tudom, hogy a táblát elrettentésnek szánták-e, de az út nem okoz különösebb nehézséget.

 

Neki vágtunk az ösvénynek. Maga az ösvény keskenyebb, ezért inkább egymás után célszerű haladni. Időnként egy-egy fa be is van dőlve. Egészen Pilisszentlászlóig a zöld jelzést kell követni.

Az út elején enyhén fölfelé tartunk. Kb. 300 méter után elérünk az első vízmosáshoz, ahol kisebb híd is van. Vízmosások többször is keresztezik az ösvényt, de a legtöbben épp nem volt víz. Időnként viszont az út maga sáros volt, mert előtte sokat esett az eső. Kb. fél órán keresztül mentünk így az erdőben.

Az ösvény ebben a lépcsőben ér véget, és letér egy erdészeti útra. Alig pár perc séta után nagyon kell figyelni, mert az ösvény hirtelen balra leágazik, és azt kell követni. Az út melletti fán zöld nyillal jelölik is.

Folytattuk utunkat. Kezdett megváltozni az erdő jellege, ritkásodott és az aljnövényzet is egyre dúsabb lett. Lassan, de biztosan kiértünk a hegyoldalba. Itt volt utunk első igazán szép szakasza. Engem leginkább egy mediterrán tájra emlékeztetett. A fák közül kilátszó panoráma is megkapó volt.

A szép napos szakasz után megint az erdő sötétebb része következett, vízmosásokkal tarkítva.

Körülbelül a Spartacus ösvény felénél érünk el a Jenő kunyhóhoz (a férjem emlékezetében Janó kunyhó maradt meg). A kunyhó mellett vannak padok, ahol meg lehet pihenni, étkezni. Mivel még csak fél 11 volt, így mi nem álltunk meg, hanem folytattuk a túrát.

Az ösvény a kunyhó mellett folytatódik. Az út a hegyoldalban halad, fentről lelátni a völgybe. Mondtam is a férjemnek, hogy ha nem látnám, hogy zöldellnek a fák olyan, mintha ősz lenne. Minden száraz avaros volt. Több vízfolyáson is áthaladtunk.

A kunyhótól kb fél órát gyalogoltunk, amikor elérkeztünk az ösvény második és egyben legszebb szakaszához. Ezért a látványért érdemes végigjárni a túrát. A hegyekre is gyönyörű a kilátás, de ha hátra nézünk, akkor még a Dunát is láthatjuk. A hegy oldalában érdemes megnézni a sziklákat, van köztük egy, amely egy kis elefántra hasonlít.  Domi is látta milyen szép helyen megyünk, mert bár már nagyon álmos volt, mégsem aludt el, ellenben egyre élénkebb lett. Az út viszont itt elég keskeny, érdemes vigyázni. Ha szembe jönnek velünk olyan helyet keresni, ahol kicsit feljebb lehet húzódni, hogy mindenki elférjen.

Ez a gyönyörű szakasz egy lépcsőben ér véget, és az út folytatódik az erdőben.

Innen egy újabb 20 perc séta volt az erdőben. Azonban egy idő után elektromos kerítés mellett halad utunk. A kerítés túloldalán az aljnövényzetben a férjem egyszer csak meglát egy őzike fejet, de el is tűnik. Ahogy jobban nézzük valóban egy fatönk mellett ott feküdt összekuporodva egy kis őzgida. Sajnos ahhoz messze volt, hogy le is tudjam fényképezni. Ezután még mentünk egy darabig, és a Spartacus ösvény véget is ért. Útközben egyre több kiránduló jött velünk szemben, akik fordítva tették meg az utat. Bár gyanítom, hogy inkább mi mentünk fordítva.

A táblától elindultunk fölfelé. Ez egy kicsit nehezebb szakasz, mint eddig, főleg mert nagy gyökereket, köveket kell kerülni. Szép lassan elértünk egy házat, és innentől kezdve már földes kocsi úton kell végighaladni. A fákat felváltják először a bokros, majd a pusztásabb területek. Erőteljesen tűz a nap is. Pilisszentlászló szélén több helyen láttunk állatokat, amitől az én egy éves kisfiam teljesen bezsongott. Először is egy csacsit láttunk, ami el is kezdett iázni. Még én is meglepődtem. Utána pedig lovakat, és teheneket. Az utóbbiak annyira tetszettek Dominak, hogy örömében elkezdett sikongatni és tapsolni. Természetesen a bocik kicsit megijedtek és arrébb szaladtak, de a fiam annál jobban sikított, és kacagott. Hogy ne ijesztgessük szegény teheneket elindultunk tovább a falu felé. Mire leértünk a falu központjába már pont dél volt, így egy padon ülve ebédeltünk is. Itt újabb élményünk volt. Egy fehér kutya odajött hozzánk, Domi itt is majd kiugrott a bőréből. Apával szépen óvatosan megsimogatták. Utána többször is visszajött még, és a fiam mindig kitörő örömmel, nevetéssel fogadta.

Ebéd után folytattuk a túrát. A falu központjából balra kell folytatnunk az utunkat. A villanyoszlopon jelölik is, hogy a piros jelzés, majd arra található. A kirándulást ugyanis a piros jelzésen folytatjuk egészen a Telgárthy rétig. A falu vége után a betonút átvált földúttá. A falu legszélén az erdőben található egy Zen templom, az ösvény pont ott halad el mellette. Innen kb még egy 10 perc séta és elkezdődik a kirándulás kalandosabb része. Ugyanis a piros jelzés végig halad az Apátkúti völgyön. A völgy bejáratánál rögtön egy híd és azontúl egy pihenő van. Ha ezt tudjuk inkább itt ebédeltünk volna.

Innen egészen a Kaán forrásig, hol a patak mellett, hol a patakon keresztül megy az út. Így egy kicsit izgalmasabbá téve azt. (Eddigre Dominik már tele pocakkal az igazak álmát aludta). Ha nem csak babával, hanem nagyobb gyermekkel jövünk egészen biztosan élvezni fogják az utat. Hiszen mely gyerek ne élvezné a köveken való ugrálást.

A Kaán forrást kb 1 óra alatt érjük el a völgy bejáratától. Itt érdemes egy kicsit pihenni, a forrás vízével kicsit felfrissülni. Nagyon jó, iható vize van.

Gyorsan feltöltöttük a flakont vízzel és mentünk is tovább. Kb. 100 méter után az ösvény kiér egy betonútra, amelyet követve fél óra sétával visszaérünk a Telgárthy-rétre. Míg gyalogoltunk a betonúton egyre több olyan turista jön velünk szembe, akikkel már találkoztunk a Spartacus ösvényen is. Van, aki irigykedve jegyzi meg, hogy de jó nekünk, mert mindjárt a végére érünk. A rét előtt kb 200 méterrel találhatóak a Pisztrángos tavak. Érdemes megnézni. Mikor visszaértünk a rétre teljesen megdöbbentünk, mert már rengetegen vannak, amikor elindultunk még nem volt szinte senki sem.

 

Mi a réten már többször is jártunk, nagyon szeretjük, mert könnyen megközelíthető. Amikor nem volt még hordozónk akkor is jót lehetett sétálni babakocsival. A betonúton el lehet sétálni a Kaán forrásig minden nehézség nélkül. Ha pedig Visegrád felé követjük a piros jelzést a betonúton megnézhetjük az Ördögmalom-vízesést is. Illetve, ha nem babakocsival vagyunk, hanem hordozóval, akkor érdemes felmenni a piros háromszög irányában a Mátyás-bércre. Nagyon szép a kilátás, és gyönyörű rétek vannak arrafelé is. Egy plusz tipp, hogy innen, ha balra indulunk az erdészeti utat követve kb. 200 méter után elérünk egy sorompóhoz. Itt mindenképpen menjünk ki a rétre, mert még a Visegrádi várat is láthatjuk, illetve a Dunát is.

 

Összesen 13,5 km-t tettünk meg. Bár a Spartacus ösvénynél található tábla igyekszik megtántorítani minket, mi egyáltalán nem találtuk nehéznek. Ahol nehezebb szakasz volt, ott kialakítottak lépcsőket, hogy könnyebb legyen a közlekedés. A táj szépsége valóban megéri a túrát. Egyszer mindenképpen érdemes ide ellátogatni.

 

 

Megosztás a facebookon

Kedves Olvasó!

Ez egy nagyon könnyű kirándulás, vagy séta, ha úgy tetszik. Egy strapabíró babakocsival, vagy hordozóval egyaránt járható. Mi mindkettővel végigjártuk. Tavaly ősszel még babakocsival, idén tavasszal már a háti hordozóval is. Nagyobb gyerekek is biztos élvezni fogják. A vár már önmagában kalandos, a Teve sziklánál pedig mászó hajlamaikat is ki tudják élni (szigorúan felnőtt felügyelettel).

 

A kirándulás Pilisborosjenő szélétől indul. A Dózsa György úton kell egészen a falu végéig elhajtani kocsival. Itt található egy óvoda, és egy parkoló is. Az óvoda végétől indul egy föld út a szántón át. Ezen kell elindulni. A bokros részhez érve a földút elágazik. Itt el lehet dönteni, hogy tovább megyünk egyenesen és az Egri vár másához megyünk először, vagy elkanyarodunk és a Teve szikla felé haladunk. Mi az utóbbit választottuk. Elindultunk a sziklák felé. Egy kis ligetbe érve lefelé kell haladni, és már el is értünk a sziklás részhez. Mielőtt a Teve sziklához mennénk meg lehet tekinteni egy kis sziklás beugrót. Itt is el lehet a nagyobb gyerekeknek ugrabugrálni. Van egy kis barlang is.

Miután megtekintettük visszakapaszkodtunk az ösvényre és már mentünk is tovább lefelé. Jobbra látható lesz egy kis szikla beugró. Ide is felkapaszkodtunk, Dominak pedig hagytuk, hogy megsimogassa a sziklát, amit rendkívül élvezett. Ezután meg is érkeztünk a Teve sziklához. Jellegzetes alakját nem innen, hanem a szikla másik oldaláról lehet igazán látni. Itt is lemásztunk a sziklákhoz. Ősszel a babakocsival nem tudtunk, így most kihasználtuk az alkalmat.

Az egész blog ötlete tulajdonképpen ennél a sziklánál született. A férjem pedig rögtön támogatott is benne.

Miután körbejártuk a mélyedést, és fotózkodtunk is, visszamentünk az ösvényre és folytattuk utunkat a vár felé. A sziklától lefelé egy kissé meredek út következik. Járható babakocsival - mi tavaly megjártuk, csak felfelé - a gyermekünket érdemesebb ezen a kis szakaszon inkább kézben vinni.

Amint kiegyenesedik az út, ismét lehet tolni a babakocsit rendesen, gyermekkel együtt. Pár száz métert kell csak a várig sétálni. A hordozóban ez épp elég volt arra, hogy a kisfiam elaludjon. A bokroktól nem látszik a vár, de higgyétek el ott van, és el sem lehet téveszteni. :) A várhoz megérkezve le lehet egy kicsit pihenni, a nagyok tudnak játszani, felfedezni a várat.

Ősszel itt esett meg, hogy jött egy család. Anyuka, apuka, bátyó, és hugi. A kislány lelkesen kiabálta, hogy "Juj, de szuper vár". A bátyja pedig egy perc alatt lehangolta: "Ez nem igazi vár", teljesen fa hangon. Rögtön el is rontotta a hangulatot. 

Miután mindenki felfedezte a várat, pihent, evett-ivott vissza lehet sétálni a falu szélére. A vártól felfelé indul egy szintén kissé meredek emelkedő. Járható babakocsival (mi tavaly lefelé jöttünk vele). Itt is jobb kivenni a babát és kézben felvinni. Miután felértünk a tetejére egy elágazáshoz érünk. Mehetünk balra felfelé a kék jelzésen (ez már nem alkalmas babakocsis sétára), vagy jobbra és az út egyenesen visszavisz a parkolóhoz, itt nyugodtan végig lehet tolni ismét a babakocsit. Kb. 1,5 km visszafelé az út, jó darabon az erdőben megy, aztán ismét a szántón.

Az kirándulás hossza összesen 3 km volt. A menet idő nem több egy óránál, a többi attól függ mennyit időzünk a szikláknál és a várnál. Mindhárman nagyon élveztük a kirándulást, közben pedig Domi is jót aludt. :)

 

Megosztás a facebookon

Kedves Olvasók!  

Ez egy rövid, de annál nehezebb túra. Csak és kizárólag hordozóval ajánlott, és erős fizikum szükséges, annak aki a babát cipeli. 

 

A túra Leányfalui strandról indul. A Gyulai Pál utcán kell követni a piros jelzést felfelé. Aki kocsival megy, az utcán felhajtva egészen az erdei ösvény kezdetéig fel tud hajtani. Mi innen indultunk. 

Kirándulásunkhoz csatlakozott hozzánk a bátyám és családja is. Két gyermekük van egy 8 éves fiú, és egy 11 éves lány.

Miután délbe mindannyian megérkeztünk elindultunk felfelé az erdei ösvényen. A túra egészen Vöröskőig felfelé tart, hol meredeken, hol lankásabban.

 

Szóval miután elindultunk kb 1 km után megérkeztünk a Gyulai Pál pihenőhelyhez. Itt le lehet telepedni egy kicsit. Vannak padok, asztalok, tűzrakóhely és egy forrás is. A forrás vize iható, legalábbis nem volt jelezve, hogy nem szabad inni belőle. Itt mi rögtön meg is álltunk. Miután elmúlt dél a kisfiúnk már éhes volt, meg kellett etetni. Addig a többiek labdáztak, felfedezték a környéket. A padoktól jobbra elindul felfelé egy meredek ösvény, ott felérve egy kisebb dombra érünk, ahol szép kilátás nyílik a környező hegyekre. Lefelé két utat választhatunk innen, vagy a nagyobb aljnövényzetben kicsit kerülünk, vagy a meredek ösvényen vissza. Az unokahúgom az utóbbit választotta, és szimplán lecsúszott. Én inkább kerültem.

 

A piros jelzést követve elindultunk tovább. Kb 200 méter után egy elágazáshoz értünk. Innen többfelé lehet menni. A piros kereszt visszavisz Leányfaluba. Innen indul a piros teli kör is. Új jelzés lehet, mert a térképen nem találtuk meg, hogy hova vezet. Valamint a piros jelzés is, ami visz tovább úti célunk felé. Érdekességként található itt egy nagy fatábla, ami az erdő fohászát írja le.

Kis csoportunk a piros jelzésen haladt tovább. Itt kezdődött az út nehéz szakasza. Kb. egy fél órányi meredek emelkedő. Itt kellett jó kondíció, főleg a férjemnek, mert ő cipelte a fiúnkat.

Fölfelé haladva a költészet napja alkalmából azokon a fákon, amelyen a jelzések vannak elhelyeztek verseket is. Pihenésképpen érdemes ezeket elolvasni.

Kb. fél óra után kicsit lankásodott az út, már nem haladt olyan meredeken felfelé. Újabb 20 perc séta után el is értük úti célunkat, Vöröskőt. Érdemes volt ide felmászni, mert gyönyörű táj fogadott minket. Belátni szinte az egész Dunakanyart, Szentendrei-szigetet.

Az emlékműtől balra indul egy kis ösvény, ami egy eső beállóhoz vezet, ezt is érdemes megnézni. Innen indul a sárga jelzés, ami Tahiba visz le.

Idefent mi megálltunk egy kicsit enni, napozni, pihenni. Domit is hagytuk kicsit mászkálni, hogy kinyújtóztassa tagjait. A felfelé vezető úton ugyanis elaludt. Kis idő után észrevettünk egy csúnya felhőt a Duna másik oldalán, amiből minden jel szerint már szakadt az eső, így azon az úton amelyen feljöttünk elindultunk lefelé. Szerencsére, mert kb 10 perc múlva elkezdett szakadni az eső, és egészen amíg le nem értünk a kocsihoz végig esett. Az egyedüli, aki nem ázott el az a kisfiam volt, mert ráterítettük az esővédőt, mindenki más elázott. Lefelé az úton gyorsabban haladtunk, mint odafelé. Be volt tervezve egy fagyizás (mert éppen a fagyi napja volt), de a nagy eső miatt elmaradt. Legközelebb bepótoljuk.

 

Összességében jó kis kirándulás volt. Kár, hogy a végére kaptunk egy kis esőt. Összesen 6 km-t tettünk meg 4,5 óra alatt. Ebben benne volt két nagyobb pihenő is. Akinek van kedve járja végig az útvonalat. Ha nincs kocsihoz kötve, akkor lehet akár másfelé is menni Vöröskőtől, pl. le Tahiba.

Megosztás a facebookon

Néhány sor magamról

Kedves Olvasó!

Először is szeretnék bemutatkozni. A nevem Orsi, 31 éves anyuka vagyok. Van egy eleven 1 éves kisfiam, Domi.

A blog ötlete egy kirándulás alkalmával született, hisz sokat járunk. Rengeteg gyönyörű hely van hazánkban, amit érdemes felfedezni. Engem a természet teljesen feltölt. :)

 

Mióta az eszemet tudom folyatosan jártunk kirándulni a családommal. Először csak a család, aztán 6 éves koromban találkoztunk Gyuri bácsival, amikor apuval ketten mentünk túrázni. Olyannyira összebarátkoztunk vele, hogy anyut otthon már "Kakukk"-kal köszöntöttük. Ezentúl vele és népes csapatával jártunk túrázni.  A csapatnak köszönhetően többször végigjártuk a kék túrát.

A csapat a mai napig létezik, de mi inkább külön utakon járunk. Szerencsére a férjem személyében is egy nagy turistát találtam, így nem is volt kérdés, hogy majd a gyermekünket is visszük. :) Úgy néz ki ő is élvezi a jó levegőt. Hármasunkhoz időnként csatlakoznak a nagyszülők is. :) 

 

Megosztás a facebookon